3.fejezet: Out Of Love

Sziasztok!

Még nem igen ismerhettek, a nevem Meloddy - azaz a blogon nem. Ez az első postom! xD Ugyanis már régóta munkálódtam ezen a 3.fejezeten, de még sosem jutottam oda, hogy fel is tegyem :$ Bocsika! De most itt van ;) Jó olvasást!!

Meloddy - Kiro

Miután sikeresen levakartam kecsegtető ajkaimról Strifyt alkalmat kerítettem egy kis portyázásra a fan party udvarán. Hátrahagyva barátaimat tértem ki a szükséges oxigént felvenni - ugyanis mindezt bent a tömör izzadtság és kanszagban nem kaphattam meg. Épp lassú lépésekkel körítve érkeztem meg az udvaron lévő szökőkúthoz, amibe belenézve fintorogtam egyet, mert hátam mögött megjelent egy - még soha nem látott - nőstény kinézetű embertársam. Ragyogó szeme látványából kiindulva nem sok jót remélhettem a közel jövőbeli események leforgását illetőlegesen. De, hogy megtartsam "megrögzött cuki" imidzsem kénytelen-kelletlen vigyorogtam bele a tökéletesre meszelt pofázmányába.

- Kiro!

- Ha már a nevemet eltaláltad akkor az a legkevesebb, hogy erre azt felelem: igen "lány, akit most láttam először"?

- Ó, csak egy közös képet szeretnék...

- Remek. Aztán kinyomtatva felfüggeszted az ágyad fölé, és éjszakánként arról fogsz ábrándozni, hogy egyszer az életben még találkozunk, és akkor több is lesz, mint egy több pixelből összetett fotó, jól érzem?

- Jól.

- Ezesetben: add a fényképeződ!

Kacsintottam rá, miközben átkaroltam a derekát. Ha már a rajongói táborunk 88%-a nőnemű kénytelen-kelletlen vagyok leplezni nemi identitásomat. Ami történetesen egyaránt mutat vonzódást férfi-és női fajtársaim iránt is. Hogy öröme teljében legyen - és remélhetőleg az este hátra lévő részében leszálljon rólam - megadtam neki azt az örömöt, amit az a rúzspecsét jelentett a - már így is elég nagy - arcom közepén. Ezt követően végre elszaladt és én élvezhettem az örömmel (és nem mellesleg: LELKI BÉKÉVEL) teli magányos perceimet. Lassú, kimért lépésekkel trappoltam körbe az épületet, miközben egy-két cigit elszívtam. Ám ez a nyugalommal teli séta is csak egy telefoncsörgésig tartott (ami történetesen az én telefonom volt). Unottan kutattam zsebembe, hogy előkotorjam a kb. két hetes samsungomat, de mire sikeresen kimatattam már a zakla... khm! Telefonáló!! Letette. Mivel más ember nem tudja a még két hetes telefonszámom így csak a srácok hiányérzetére tudtam gondolni. Tehát kénytelen-kelletlen mehettem vissza.

- Kiro! Hallod... látod ott azt az asztalt?

Tarolt le szinte azonnal Shin. Maximum két perce léphettem át a küszöböt, de máris a drága (jelenleg) szöszi barátom figyelmének középpontjába helyezkedhettem.

- Aha.

- Na képzeld: előbb két csaj összeverekedett és az egyik úgy megfejelte a sarkát, mint vakond a kútgyűrűt!

- Nem mondod...

Mutattam a tőlem telhető legnagyobb érdeklődést, és közben elgondolkoztam a sztori realitás-tartalmán. Elég vizuális egyén vagyok: hiszem ha látom! De persze két perc letelte után egy középmagas, lila hajú lány sietett kifelé a teremből. Homlokára egy már teljesen véres rongyot fogott, szóval elképzelhető, hogy Shin nem csak beszédtémát akart találni mindezzel.

- Hát a másik?

Érdeklődtem remélve, hogy barátom fogja a témát - de mindig elfelejtem, hogy nem Strifyvel beszélek. Ez hogy jön ide? Nos: Shin közel a legértelmesebb a bandából, ezt elmondhatom! Őt követi szememben Romeo, aki ugyan keveset beszél, de mégis rendkívül sokat mondd, majd a kis pacsirta, és legutoljára Yut hagyom. Imádok vele járni! Mellette a legegyszerűbb okosnak tűnni. De hagyjuk a sajátos véleményképemet! Inkább csöndbe vagyok, és a legfrappánsabb poker face-el maradok CUKI.

- A másik már lelépett.

- Srácok! Merre b*sztátok a napot?

Ugrott mellém a nem rég emlegetett Strify, aki a legangyalibb mosolyával tetőzte beálló kangörcsömet. Ezt a csapat egyesülése követte, mert Yu és Romeo is feltűnt. MIÉRT KELL NEKIK ÖRÖKKÉ EGYÜTT LÓGNI?! - már nem mintha féltékeny lennék. Csak mégis! Látszólag már volt kettejükben egy kicsi, de Strifyt egyik sem múlta felül. Bár ő nem is ivott szerintem! Legalábbis nem úgy festett. Józanul is olyan, mint aki örökké pityókás! Rávágnám, hogy rosszabb, mint egy anime hős. Olyan Naruto szintre emelném a kicsi rókás pofafelépítésével!

- Én sétáltam, és ha már mind így egybe gyűltünk! Ki keresett engem?

Érdeklődtem gyors ütemben, mire azok négyen összenéztek. Romeo pislogott, és ezzel mindent elmondott. De Yu öntötte szavakba:

- Senki nem keresett. Még a kutya és Strify sem!

- Kösz.

Ez azért ütött. Inkább én akarok köcsög lenni, mitsem az ideiglenes választottom! Ja... nem mellesleg: a kapcsolatunk olyan tabu, mint a nők menstruációja! Azaz mindenki érzi, de senki sem biztos benne. - benső monológomból Strify hisztije szakított ki.

- MIÉRT KELLETT KIEMELNED A KUTYA MELLÉ?!?!?!?!

- Mert szeretlek.

- Ja. Az más. Mondjuk ezzel nem vagy egyedül! Engem csak imádni lehet.

Kacsintott Strify - meglepetésemre rám - és utána zsebre vágta kezeit. Mi pedig megforgattuk szemgolyóinkat ismét előtörő egoizmusa végett. Én az ő álláspontjában inkább csöndbe maradnék!

- Szóval senki nem keresett.

- Nem.

Szólt Romeo, ami nemű válasza berekesztette a témát. És hirtelen mindenki kihömpölygött az udvarra! Kíváncsi vagyok, hogy a bent ugrándozó fanoknak mikor tűnik fel, hogy mind az öten leléptünk.

- Megyünk haza?

Érdeklődtem a szokásos "cukorfalat" módon, mire mindenkiből előtört az ilyenkor szokott jelző:

- DE CUKI!

Rajongásuk kicsit sem lepett meg, így inkább elintéztem egy szánakozó nézéssel mindet. Tisztában vannak azzal, hogy ki nem állhatom ezt a melléknevet! Főlleg akkor mikor rám használják...

- Egyszóval igen?

- Nem, csak kicsit szippantunk a levegőből!

Válaszolt Shin. Tényleg! Neki mondtam, hogy ez az este csak és kizárólag a bulizásról szól? Oké. Akkor ezt betartom! Remek: ezt akkor felfoghatom egy cigiszünetnek. Szellőztetjük a farkunk, majd visszaoldalgunk a bulira. És épp belenyugodtam, mikor hirtelen megszólalt megint Taio Cruz - Hangover száma. Ezt is felfoghatjuk a Shin iránt való rajongásomnak, de itt messze nem erről van szó. Hanem pusztán arról, hogy ez rögtön egy 'I Got a Hangover - Uwwóóóóóóó!!" beugatással kezdődik, szóval még a süket ember is érez egy kis hanghullámot, mikor nekem hívásom van.

~ Igen?

Érdeklődtem a személy felől, aki úgyfest nem hagy fel a hívogatással, amíg fel nem veszem. Közben a fiúk mind engem kezdtek el pásztázni. Strify szájáról még egy "Ki az?" szerűséget is leolvastam, míg Yunak már csak a nézéséből is az jött le, hogy "Hú ba+! Most vajon a szeretőjével szövegel?!" - ekközben Romeo és Shin a legnagyobb egyetértésben bambult egymásra.

~ Kiroval beszélek?

~ Vajon ki mással beszélnél, ha már Kirot hívtad?

~ Remek! Már vártam mikor veszed fel.

~ Ki vagy?

~ Az első számú rajongód!

A férfinak mély, dörmögős, ugyanitt eléggé "divattervezős" (ergo buzis) hangja volt. A hangsúly, a szavak használata... minden jel a végzetemről árulkodott! Inkább az estém végzetéről.

~ Aha. Akkor, kedves "Első számú rajongóm"... mit tehetek érted?

Direkt hangosabban beszéltem, miközben felcsavartam a telefonom hangját, hogy a többiek is hallják. Vajon nekik most mi a véleményük minderről?

~ Annyit, hogy hallgass meg: Kiro! Én úgy érzem köztünk valami olyan kötelék van, amit a körülöttünk lévő emberek nem éreznek! Csak te és én érezzük!

~ Én tudod mit érzek most?

~ Sejtem...

~ Szerintem nem: azt érzem, hogy rohadtul fáradt vagyok, és most még az idegeimet is felb*sztad! Grat. Tehát Mr. Elsőszámú rajongóm! Nem tudom, honnan az életből szerezted meg a számod, de esküszöm... ha te vagy az a homokos, akitől a telefont vettem én komolyan számot változtatok!

~ Én vagyok!

~ Sejtettem... tehát ... !

~ Nincs tehár, Kiro! Én téged akarlak. Ha kell elveszlek férjül is!

~ MIT CSINÁLSZ?!?!?!?!

Kérdeztem sokkal inkább magamtól, mitsem tőle. Meg akartam bizonyosodni arról, hogy jól értettem e, vagy sem. De kétségtelenül jól értettem. Most pedig jobb lesz valamit gyorsan kitalálni, mert félő, hogy beállít egy karikagyűrűvel a lakásomra!

~ Kiro, nekem te kellesz! Örökké veled akarok lenni.

~ De nekem tiltja a vallásom! Én muzulmán vagyok, nem tudtad?!

~ Nem számít! Szerelemben és háborúban a vallás mit sem számít!

~ De te ezt nem érted... nekem... én pap vagyok! Igen, csak nem látszik! Az vagyok!

~ Pap? Apám is az.

~ Uff. Figyelj: hagyj engem békén te pedofil mobil árus!

~ De ha szeretlek? Találkozzunk! És te is rájössz, hogy mit érzel irántam...

~ Én tudod mit érzek? Azt, hogy te egy vadállat vagy! Szakadj le rólam könyörgöm!!! Költözz vissza gekkó-landbe, aztán pattogj egy sort a többi gyíkfajtársadnak! Engem hagyj ki az életedből! Amúgy is foglalt vagyok.

~ Nem azt mondtad, hogy muzulmán vagy és tiltja a vallásod?!

~ Te nem azt mondtad, hogy szerelemben és háborúban a vallás nem oszt - nem szoroz?

Aggodalmas perceimet Yu próbálta likvidálni annyival, hogy elkérte a telefonom. De nem tartom a legjobb ötletnek, hogy pont ő rázza le rólam ezt a felizgult csirkét! Abból tutira leleplezés lesz, és ez senkinek sem kell.

- Add már ide!

- Nem adom.

Akartam egyértelmű lenni, de ehelyett még vagy háromszor-négyszer elhangzott ez a dialógus, majd kikapta a kezemből a telefont, és aztán hiába ugráltam rá, mint egy degenerált tojó a kiköltendő tojásokra, mert egy hetyke mozdulattal letaszította magáról a mancsaimat. Hogy a hatás jobb legyen csípőjével ellökött, de akkor is visszaugrottam rá - ő pedig rálépett a lábamra, majd még szabadon lévő kezével befogta a szám, és folytatta a telefonálást.

~ Csá, szakadj le a pasimról, oké?! Ne akard, hogy megkeresselek, mert garantáltan kiszaggatom a beleidet és azzal akasztalak fel a fára.

~ Kivel beszélek?!

~ Kiro ágyasával, szerinted? Jobban teszed ha igen rövid hosszútávon elfelejted ezt a számod, mert a farkadat garantáltan a torkod köré tekerem, már ha van mit, és megfolytalak, világos?!

~ Mi?! Add vissza Kirot!

~ Kiro belefulladt a szökőkútba, egy ideig még biztos nem tud telefonközelbe lenni. Felejtsd el! Astalavista!

Kinyomta, majd visszaadta a telefont. Ekközben a banda többi tagja hisztérikus nevetésbe tört ki - mit sem sejtve Yu mondottainak valós tartalmáról. Hogy még véletlenül sem kelljen ebbe mélyebben belebonyolódani így arra vetemedtem, hogy befenyítsem Yut a történtek végedt. Ugyanis: ha Carsten Schafer azt mondja "nem adom a telefont" a saját érdekedben ne is vedd el.

- Yu, drágám...

Igyekeztem mézes-mázas maradni, miközben gyengéden végigsímítottam az arccsontján egy szelíd mosolyom kíséretében - majd hirtelen elkaptam a pólójának a nyakát, és egy határozott, erős rántással közelebb vontam magamhoz a mostmár rémült gitáros elvtársamat. Hangsúlyomat Szmiagol szerűre váltottam, és eddig nyályas nézésemet mostanra már maga a Halál is megirigyelte volna:

- ... ha azt mondom "ne vedd el a telefonom": te nem veszed el a telefonom! Vágesz vágesz?

- Ho...ho..hogyne Kiro! Értem Kiro. De hálás lehetnél, hogy megmentettelek!

- De nem vagyok hálás. Hoppá!

Azzal egy hetyke mozdulatsort lejtve Shin mellé tértem be, és átkaroltam a nyakát, majd berángattam vissza a klubbhelységbe. Nem tudom mit hoz még az este, de már nem reménykedem semmiben.